Fehércápa
( Carcharodon carcharias )

 

A fehércápa átlag hosszúsága 8-10 méter.

Tápláléka: halak, ráják, kisebb cápák, fókák, teknősök, vidrák...

Világszerte megtalálható a mérsékelt és trópusi vizeket egyaránt kedveli. Kb. 2-14 utódot hoz a világra a kicsik (?) 1.5 méter hosszúak. Születés után azonnal elhagyják anyjukat. 

Igazi természete nem felelt meg a Hollywood-i követelményeknek. Bosszúálló gyilkosra volt szükség. Az átváltoztatás dollármilliókat eredményezett.

 

 

Fehér cápa

A nagy fehér ?rémség?- A fürdőhelyek réme!
A legrettegettebb és egyben legtöbbet tanulmányozott cápa a nagy fehér cápa követi el a legtöbb támadást az embereken. Egyik legnagyobb példánya hét méter hosszú volt, és elérte a két tonnát.

A nagy fehér cápa valójában nem fehér, inkább szürkés vagy barnás színezetű. Legkönnyebben tipikus háromszögletű, fűrészes fogairól ismerhető fel. Rengeteg különleges képessége van. Például, ha a hím elér egy bizonyos nagyságot nősténnyé változik (köztudott, hogy a nőstény nagyobb, mint a hím). Valószínűleg erre az a magyarázat, hogy a faj csak így tudja fenntartani az egyedfejlődést, és a szaporodást, mert csak a ?legerősebb láncszem? maradhat életben. Másik különleges képessége, hogy a testhőmérsékletét a víznél akár tíz fokkal is magasabban tudja tartani, és ez teszi különleges ragadozóvá. Izmai ettől hatékonyabban működnek. Ha akarja, a nagyobb halak közül kivétel nélkül bármelyiket megtámadhatja, és elejtheti. A tengerekben, óceánokban ő a csúcsragadozó. Senki sem mer vele szembe szállni, csak a cetcápa, és a jól felfegyverkezett ember.
Ezt az erős, sebes, szívós cápát tartják a legkiszámíthatatlanabbnak. Más fajok, például a tigris-, vagy a makó cápa körbeússza áldozatát, mielőtt támad, de ő minden ?előkészület? nélkül ráveti magát áldozatára. Bár az is előfordult már, hogy a búvárok láttán nyomban menekülni kezdett.
A cápákra igen jellemző áramvonalas, torpedó formájú test, félhold alakú farok és a széles mellúszók rögtön elárulják, hogy ez a cápa igen jó úszó. Annak is kell lennie, mivel egy pillanatra sem állhat meg, állandóan áramolnia kell a víznek a kopoltyúján, különben elpusztul. Támadás közben rövid távon is nagy sebességre tud felgyorsulni, és néha még a vízből is kiugrik. A fehér cápa szimata, és látása is elsőrangú, általában a vergődő mozdulatoknak nem tud ellenállni. Annak ellenére, hogy nem túl gyakori faj, szinte mindenhol előfordul. Magányosan, vagy párokban él, soha nem tömörül falkákba. A fehér cápák vándorlásaik során átszelik az óceánokat is. Ilyenkor lassan, 3,2 km/h-s sebességgel naphosszat úsznak.

?Kapcsolata? az emberekkel

Évente sokkal többen halnak meg kígyómarásban, mint cápatámadásokban, bár igaz, ami igaz ez sokkal sokkolóbb látvány. Rengeteg ember számára a nagy fehér cápa maga a megtestesült borzalom. Millió alkalommal próbálták bebizonyítani, hogy a fehér cápa mért támad az emberekre. A legelfogathatóbb indok, hogy az úszásunk olyan, mint egy vergődő halé, és ha szörfdeszkára ülünk, hasonlítunk a cápa kedvenc eledeléhez, a fókához  A cápatámadásokat időről időre megpróbálják kapcsolatba hozni különféle külső tényezőkkel. Sok körülményt figyelembe vettek már, köztük a víz tisztaságát, a hőmérsékletet, a parttól mért távolságot, az időjárás jellegét, az évszakot, az apályt-dagályt, az áldozat bőrének színét, stb..
Az eredmények ér értékelése nem mindig meggyőző. Egy időben például úgy tűnt, a támadások mindig a két méternél sekélyebb részeken történnek, amiből logikusan arra lehetett következtetni, hogy mélyebb vízben biztonságosabb úszni. Hasonló szempontok alapján hozakodtak elő a ?meleg víz? elmélettel, miszerint a cápák csak akkor támadnak, ha a víz hőmérséklete tizenkét foknál magasabb. Valójában azonban mindkét esetben létezett egy másik magyarázat: több ember úszkál sekély vízben, mint mélyben, illetve meleg vízben, mint hidegben. Egy csoport 1652 igazolt támadás alapján összeállított egy ?toplistát? A legvérengzőbb cápákról. Ezek sorrendben: a nagy fehér cápa, a makó-, a bika-, és a nagy kékcápa. Egy másik lista a legveszélyesebb partszakaszokat állította sorrendbe: Ausztrália, Észak-Amerika keleti partja, Afrika, Észak-Amerika nyugati partja, és Ázsia. Egy másik rangsor szerint a következő testrészeket ért leggyakrabban harapás: lábszár, comb, kar, lábfej, kéz és a test oldala. A többségben az áldozat a felszínen úszott, nem pedig merült. Nehezebb okot találni arra, miért férfi a megtámadások mintegy 93 százaléka: 1162 esetből mindössze 85 volt nő. Több lehetséges magyarázat létezik. Lehet, hogy a mérések időpontjában több férfi úszott a tengerekben. De lehet, hogy a férfiak vadabbul és erőszakosabban úsztak (az erőteljes mozdulatok vonzzák a cápákat), vagy más a szaguk, és az ízűk, mint a nőké.
A cápák jellegzetes ?gesztusa? a falánkság. Az emberre viszont általában nem ezért támadnak. Mivel ?mint már említettük- az ember hasonlít egy fókára, a cápa csak ?megkóstolja?, és ?csak? beleharap, de mihelyst észreveszi, hogy más az íze, menten tovább áll. Az ember vére viszont nagyon vonzza a cápákat. Egy csepp vér is kiválthatja belőlük a zabálórohamot (ilyenkor mindent képesek felfalni és agresszívebbek, mint ?nyugodt? körülmények közt).


Nagy fehér cápa (Carchardon carcharias)
(A képet köszönjük Sziwery Balázsnak!)

Hossza: általában öt méter, de nyolc méteresre is megnőhet
Súlya: mért súlya 1,2 tonna, de a 2 tonnát is elérheti
Elterjedése: valamennyi meleg és trópusi tengerben
Élőhelye: sekély vizekben is gyakran feltűnik, az óceánok felszíni vizeiben él
Étrendje: nagy testű tengeri gerinctelenek (polipok), halak, teknősök és tengeri állatok
Maximális élettartama: ismeretlen, de feltehetően 40 évig is élhet
Szaporodása: valószínűleg elevenszülő.